Egy kiadós túrán gyűjtötte össze hetvenhét manó azt a sok-sok hozzávalót, amiből aztán varázsütésre kiadós ebéd született – nem mese ez, hanem az óvoda családi napjának rövid története.
Ezúttal nem sorversenyek és egyéb játékok, hanem – egy alapos bemelegítés után – egy kiadós séta, vagy inkább “kincsgyűjtő túra” volt az óvoda családi napjának programja.
Hetvenhét manó gyűjtötte az ágacskákat, leveleket, köveket és terméseket, hogy az előzőleg alaposan kitisztított katlanban aztán abból varázsütérse ebéd készülhessen. Ahogy egy túrához illik, volt menetlevél, voltak ellenőrzőpontok, bélyegzés – meg persze szép táj, jó levegő és szerencsére kitűnő nyáreleji idő.
Meg is telt a katlan a túra végeztével, akkor aztán a főtündér lendített egyet a varázspálcájával, és hipp-hopp, máris az asztalon gőzölgött a gulyás. Ami – valljuk be – jól is esett a nagy kirándulás után.
Eddig a mesés változat.
A valóság annyiban más, hogy míg a túrázók a rédei határt járták, addig az ebéd valódi alapanyagokból készült, szorgos kezek munkájának köszönhetően. Mókában és játékban azonban így sem volt hiány, mint ahogy segítőkben és támogatókban sem – ez utóbbiaknak mindenképp nagy-nagy köszönet jár – , meg persze ajándékban sem, szóval összességében mégiscsak elmondható, hogy egy mesés napot töltöttek együtt gyerekek és szülők az oviban, a már hagyományos, de idén kicsit másképp megrendezett családi napon.
