Elbúcsúztak a Nagyrédei Kastély Óvodától az ősszel már iskolapadba ülő gyerekek.
Azt hiszem, hogy mindenképpen
Jó ember leszek,
Elérem, hogy szeressenek
Majd az emberek.
Alighanem a búcsúzó ovisok műsorának egyik legfontosabb mondata volt ez, hiszen mi más lehet fontosabb, mint hogy jó emberré váljanak a gyermekeink.
Kovácsikné Groszmanek Krisztina búcsúzásképp felidézte az oviban töltött három-négy évüket, hangsúlyozva: a kezdetben nem egyszer félénk, sírós, olykor riadt apróságokból mára iskolára kész lurkók lettek. Felvértezve mindazzal, amire az iskolában szükségük lesz. Mint fogalmazott, abban is biztos, hogy mindannyian megállják majd a helyüket életük következő fontos szakaszában – az iskolában -, s az azt követőkben is.
A gyerekek egy színvonalas műsorral – egy lakodalmassal – köszöntek el szeretett ovijuktól, majd mindegyikük vállára került a tarisznya, s néhány elismerő szó, simogatás és puszi kíséretében útjukra engedték őket óvónénijeik.
Nem csak a gyerekek és a gyerekektől búcsúztak az ovis ballagáson, Szabó Zsuzsanna óvónénitől is elköszöntek, aki immár nyugdíjas éveire készül. A vezető óvónő meleg szavakkal méltatta Zsuzsa óvónéni emberségét, a kollektívában és a gyerekek életében betöltött fontos szerepét, szakmai munkáját és varázslatos személyiségét.
Siposné Fodor Judit az önkormányzat nevében mondott köszönetet az óvónő negyven éves munkásságáért, melyből harminc esztendőt a nagyrédei oviban dolgozott.
A szülői munkaközösség is megköszönte a búcsúzó ovisok óvónénijeinek a sok-sok jót, amit a gyerekek kaptak tőlük. Az óvoda nevében pedig a szülői munkaközösség ugyancsak búcsúzó vezetőjének, Kisné Józsa Melindának mondott köszönetet munkájáért az intézmény vezetője.
