Elköszöntünk Király Istvánné óvodavezetőtől. Egy szép pálya után a méltán megérdemelt pihenés évei következnek.
Kollégák, barátok búcsúztak a negyven év munka után nyugdíjba vonult Király Istvánnétől, a nagyrédei Kastély Óvoda eddigi vezetőjétől.
Az összejövetelen az önkormányzat nevében Siposné Fodor Judit polgármester és dr. Bálint Edina Ida köszönte meg “Piroska óvónéni” munkáját, s az ajándék mellé tolmácsolta a falu vezetésének jókívánságait.
Köszöntőjében a polgármester arról beszélt: az egyik legemberibb törekvés, hogy nyomot hagyjunk magunk után a világban.
– Felemelő érzés, ha az ember meg tud felelni ennek a legemberibb késztetésnek, az pedig szerintem már-már maga a tökéletesség, ha az ember nem maga után, hanem a jövőben hagy nyomot. És egy pedagógus, egy óvodapedagógus bizony ezt teszi minden nap: a jövőt alakítja, ha úgy tetszik, olyan nyomokat hagy a rá bízott gyerekekben, amelyek a jövőt formálják. Az egyén – a gyerek – személyiségét és jövőjét, s ezzel az egyének közösségének, a társadalomnak a jövőjét. S aki négy évtizeden keresztül alakíthatja a jövőt, az úgy gondolom, ennek minden nehézségével és fáradságával együtt, mégiscsak kizárólag boldog és elégedett ember lehet – fogalmazott a polgármester.
Király Istvánné búcsúztatására
Minden ember legfőbb vágya, tetteinek mozgatórugója – ha kimondja, ha nem -, hogy nyomot hagyjon a világban.
Szerencsés esetben az ember úgy akar nyomot hagyni, hogy azzal jobbá tegye a világot.
Felemelő érzés, ha az ember meg tud felelni ennek a legemberibb késztetésnek, az pedig szerintem már-már maga a tökéletesség, ha az ember nem maga után, hanem a jövőben hagy nyomot.
És egy pedagógus, egy óvodapedagógus bizony ezt teszi minden nap: a jövőt alakítja, ha úgy tetszik, olyan nyomokat hagy a rá bízott gyerekekben, amelyek a jövőt formálják. Az egyén – a gyerek – személyiségét és jövőjét, s ezzel az egyének közösségének, a társadalomnak a jövőjét.
S aki négy évtizeden keresztül alakíthatja a jövőt, az úgy gondolom, ennek minden nehézségével és fáradságával együtt, mégiscsak kizárólag boldog és elégedett ember lehet.Kedves Piroska,
biztos vagyok benne, hogy sok-sok száz gyermek, még több szülő és hozzátartozó, családtag nevében mondhatom: köszönjük neked ezt a négy évtizedet, azt a sok-sok nyomot, amit hagytál. Mindazt, amit felépítettél – többedmagaddal -, s amit most már mások építenek, mások csinosítanak, mások alakítanak még tovább.
S ha már a fáradságos munkát említettem, azért azt is fontos megjegyezni: a pedagógusi hivatás, az apróságokkal való törődés bizonyosan egész embert kíván, s bizonyosan sok-sok energiát, folyamatosan. S különösen igaz ez akkor, ha nem „csupán” a gyerekek vannak a gondjaira bízva, hanem egy egész intézmény, ráadásul nem is kis intézmény, a hétköznapok összes feladatával, az apróktól a hatalmasakig.Kedves Piroska,
mi mást kívánhatnék most, amikor nyugdíjba vonulsz, mint azt: legyél büszke mindarra, amit alkottál, érezd mindig azoknak a szeretetét, akikben nyomot hagytál. S az elkövetkezendő negyven évben is legyél aktív, de most már azért férjen bele az idődbe, hogy magaddal is úgy bánj, ahogy a rád bízottakkal bántál évtizedeken át: óvva, törődve.
A legjobb kezekben leszel!Siposné Fodor Judit
polgármester
