Az eredetileg tervezettnél szerényebb külsőségek mellett, ám határtalan szeretettel és nagy örömmel ünnepelték meg az intézmény fennállásának ötödik évfordulóját.
A járványhelyzet miatt végül letettünk arról, hogy az eredetileg tervezett “nagy” ünnepséget megrendezzük. Ám az egész rendezvényt elhalasztani sem szerettük volna, hiszen a születésnap mégiscsak dátumhoz kötődik, és nagyon várták az eseményt a klubtagok is. Így tehát kicsit felemás érzésekkel jöttünk össze, de bízom benne, hogy azért jól érzik majd magukat – mondta el még a rendezvény előtt Pardi Beatrix, az intézmény igazgatója.
Nos, csalódásra aligha volt oka, hiszen ha valóban szűk körben is, de bensőséges, kedves ünnepség kerekedett a szülinapból. Volt itt kacagás és könny egyaránt, emlékek – közösek és még régebbiek -, hol szomorkásabbak, hol vidámabbak. Olyan emlékek, amelyek sokat megélt emberek emlékei.
Volt persze torta is, annak rendje-módja szerint öt szál gyertyával, amit közösen fújtak el. Volt dalolás és versmondás, hiszen az idősek azért mégiscsak tudják, hogy mi dukál egy születésnapon.
A polgármester is beköszönt, igaz, ő is “csak” online, videóchaten. (Vagy, ahogy az idősek mondják, azon a “nyovolyán” keresztül, és itt a nyovolya az a számítógépet jelenti, tágabb értelemben pedig minden efféle digitális eszközt. Aminek a nevét nem feltétlenül akarják megtanulni sem, mert minek. De azért jó, hogy vannak ezek a nyovolyák, hiszen egy csomó mindent lehet velük csinálni, filmnézéstől videóbeszélgetésig.) Azért egy negyedórás beszélgetés így is kikerekedett a “nyovolya” segítségével, ahol a polgármester egyebek mellett arról beszélt, hogy az elmúlt öt év bebizonyította, hogy jó döntés volt az intézmény megalapítása és kialakítása. A klubtagok közül pedig többen elmondták, hogy eleinte maguk is ódzkodtak, de ma már nagyon örülnek, hogy a “gondi” kötelékébe tartoznak. Aztán meglepetésszerűen egyszercsak rázendítettek egy nótára, jelesül arra, amit a központ megnyitásakor énekeltek, az eredeti szöveget némiképp átköltve köszönetet is mondva a gondozási központ kialakításáért.
Az évforduló alkalmából egy kisfilm is készült, ezt közösen megnézték, aztán az intézmény udvarán egy időkapszulát helyeztek el. Abban a reményben, hogy öt évtized múlva, amikor majd valakik kinyitják, akkor jó szívvel fogadják, és talán megtudnak ezt-azt azokról, akik fél évszázada, bár életük alkonyán, de egy jó közösség aktív tagjaként egy családias kis ünnepségen emlékeztek meg arról, hogy már öt éve együtt vannak. És remélik – reméljük – még sokan és sokáig együtt is maradnak.
