A megújult I. Világháborús emlékmű immár a Horváth Lauráról elnevezett emlékparkban hirdeti a hősök dicsőségét.
Fiúk, apák, nagyapák, voltak ők mindannyian. Családfők, családtagok, akiket sosem múló fájdalommal gyászoltak, gyászolnak hozzátartozóik, s gyászolnak, ismeretlenül is a késői utódok: mi. Mi, az első világégés után száz évvel itt, ezen a számunkra mindennél fontosabb földön, a szülőföldön, Nagyrédén élők – fogalmazott Siposné Fodor Judit polgármester az első világháború nagyrédei áldozata előtt tisztelgő emlékmű avatásán.
Aligha lehet eleget tenni azért, hogy a háborúban odaveszett hőseink emlékét őrizzük. Mi most – Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány segítségével – talán egy kicsit tudtunk ezért tenni. S nem csak emlékük őrzéséért, hanem azért is, hogy méltón hirdesse az emlékmű: sosem feledjük, mert sosem feledhetjük, amit értünk, a hazáért tettek. Mindez semmi az ő áldozatukhoz képest, ám kötelességünknek éreztük mégis, hogy megtegyük, amit megtehetünk. Nekünk nem háborúban, golyózáporban, vérben és fagyban küzdve és küszködve kell tennünk mindazért, amiben hiszünk, s mindaz ellen, amit helytelennek, rossznak, gonosznak, rombolónak és pusztítónak tartunk. A mi dolgunk, ma, itt, békeidőben, hogy sose hagyjuk feledésbe merülni: mindig voltak, s mindig lenniük kell olyanoknak, akik – ha kell – mindent feláldozva teljesítik kötelességüket – tette hozzá a polgármester.
Az emlékműnek helyet adó – szintén megújított – parkot Horváth Laura néhai tanítónőről nevezte el a nagyközség képviselő-testülete.
– A hősiesség nem csak a csatamezőn helyt állókra és elbukókra igaz. Hiszen hős volt a park névadója, Horváth Laura tanítónő is, aki a falunk egyik legféltettebb kincsévé vált Hősök Könyvét megírta – mondta beszédében Siposné Fodor Judit – Egyszerű tanítónőként, nagyszerű emberként cselekedett. Mert tudta: vissza nem hozhat senkit a harcmezőn odaveszettek közül, de épp ezért mindent meg kell tennie, hogy nevük és példájuk sose merülhessen feledésbe. Horváth Laura a világégés utáni trauma kellős közepén állított sosem múló emlékművet Nagyréde hőseinek. Az ő „emlékműve” nem kőből készült, hanem papírra, tintával. Horváth Laura nem fegyverrel harcolt, s nem háborút vívott. A tanítónő ott és azzal állt helyt, ahol és amivel sorsa hívta, lehetősége engedte. S így vált maga is hőssé. Legyünk büszkék rá! Legyünk büszkék hőseinkre!
Az ünnepi műsorban a Szent Imre Általános Iskola diákjai – Nagy Anita Enikő és Felföldi Bálint -, a Nagyrédei Férfi Dalárda, valamint a Virtus Kamara Táncegyüttes táncosai – Albunovics Milán és Besze Zsófia – működtek közre. A megújult emlékművet dr. Mándy Zoltán plébános szentelte meg, s áldotta meg az emlékparkot.
Az ünnepélyes park- és emlékműavatás gyertyagyújtással ért véget, majd az ünneplőket fogadásra várták a polgármesteri hivatalban, ahol a Hősök könyvét is megtekinthették az érdeklődők.
